A berni Alpokban, tengerszint felett 3450 méter magasban fekvő Jungfraujoch kutatóállomás a világ egyik leghíresebb magashegyi kutatólaboratóriuma és obszervatóriuma.
A kutatóállomáshoz tartozik az 3571m magasan fekvő, jellegzetes Sphinx csillagvizsgáló, amely sok híres hollywoodi produkcióban szerepelt, többek között a „Grand Hotel Budapest” című filmben. A kőfalba vájt kutatóközpontot és a Sphinx obszervatóriumot alagutak és liftek kötik össze.
A kutatóközpont a legmagasabban fekvő európai vasútállomáshoz (Jungfraujoch állomás) is alagutakkal kapcsolódik.
A kutatóközpont világhírű tudományos eredményekkel büszkélkedik. Blackett és Wilson kozmikus sugárzásokat tanulmányozó kutatása két fizikai Nobel díjhoz adott alapot (Blackett, 1948; Powell, 1950). A nagy Wilson kamrát, amelyet két brit épített 1951-ben a Sphinx obszervatóriumban, később a CERN is használta. Max Perutz itt tanulmányozta a jég és gleccser kristályszerkezetét, mely hozzásegített a hemoglobin szerkezetének megfejtéséhez, amelyért 1962-ben kémiai Nobel díjat kapott.
A Jungfraujoch kutatóállomás a Nemzetközi Magashegyi Jungfraujoch és Gornergrat Kutatóállomások Alapítvány (HFSJG, német rövidítés szerint) keretében működik, 1930 óta. A HFSJG elnöke Silvio Decurtins professzor (felső képünkön jobbra) és a Jungfraujoch kutatóközpont elnöke, Markus Leuenberger professzor (felső képünkön balra) úgy döntött, hogy a kutatóállomás születésnapját (1922. október 14.) hordozó 1410-es Gömböcöt az intézmény könyvtárában állandó kiállítási tárgyként helyezik el a kutatóállomás megalapításának századik évében. Az 1410-es Gömböc a jelenleg legmagasabban állomásozó egyedi Gömböc modell.
A 90 mm magas, AlMgSi ötvözetből készült 1410-es Gömböc gyártását Albrecht Ottó támogatta. Az 1410-es egyedi Gömböc az első, amely 1 mikron pontossággal készült.
A Gömböc érkezéséről szóló hír a kutatóközpont weboldalán itt olvasható: